Első

 Sziasztok!
Immár az első fejezettel jelentkezem.
Nincs hozzáfűznivaló, csupán annyi hogy jó olvasást.
Deea xx.


-Az ítélet... - a férfi nagyot nyelt, nyakán kidagadtak az erek - Egy bűnös lélek megmentése! - tekintetét mélyen az előtte álló lányéba fúrta, ő pedig megértően bólintott. -Neon Doning! Ön mától fogva a Földre lesz kárhoztatva, szárnyaitól megfosztva és védtelenül kell megküzdjön az előtte álló akadályokkal, egy évet kap... - olvasta fel, a végét elharapva.
 A mennyek bírósága előtt állt egy karcsú és fiatal nő. Testét csupán egy vékony fehér ruha takarta, mint minden nőnemű angyal testét, viszont neki feltehetően jobban állt. Melleit szorosan tartotta a ruha felső része - kiemelve adottságait - csípőnél szorult, majd deréknál engedett a selymes anyag. Az emberek ilyenkor azt gondolják, hogy olyan mint egy Földre szállt angyal. Nem tévednek nagyot, csupán annyit hogy nem szállt, hanem vetett és nem is annyira angyali.

Neon Doning egy mennyben született angyal, apja Gabriel egyik tanácsadója, anyja pedig őrangyal volt, egészen a csatáig. Abban a csatában vesztettek el két angyalt, férjet s feleséget, Neon szüleit.
 Minden száz évben sor kerül egy bizonyos nagy csatára, ahol bár mindig a fényesség gyermekei győznek, mégis van amikor elvesztenek egy-egy testvért. A csatakor Lucifer álnok ivadékai felszállnak a mennyek kapuihoz és morogva kezdik zörgetni a zárját. Iyen alkalmakkor az öregebb angyalok és a kisgyermekek a védőhelyre sietnek, a többiek pedig szembeszállnak a sötétség fiaival.
Neon akkor alig volt tíz éves mikor árva lett. Maga Gabriel arkangyal gondoskodott a lány megélhetőségén, "dadára" bízta és adott nekik egy házat, viszont többet nem tehetett érte, csak ennyire futotta.
 
"-Neon? -egy mély hang zökkentette ki gondolataiból az egyik apróbb felhőn üldögélő kislányt.
-Igen? - a szél meglebbentette akkori rövidre vágott haját és a mellette álldogáló férfira pillantott.
-Tudom, hogy ez most rossz... - kezdett bele, de egy vékony hang közbevágott.
-Nem tudsz te semmit, Gabriel! - csattant fel, hangjából pattogott az agresszió. -Nem...-rogyott össze, vékony karjaival körülfonta térdeit és halk hüppögésbe kezdett.
-Segíthetek, - guggolt le a gyermekhez - apád jó emberem volt, csakúgy, mint anyád... - simogatta meg arcát, keze puha volt, hisz érett angyal volt, sőt! -Néhány év, és te is egy leszel közülünk Neo... - becézte. -Ott szeretnék leni mikor kiszabadulnak a szárnyaid, mikor először repülsz... - karjaival felemelte apró testét és mellkasára vonta, lassan felállt majd kitárta szárnyait és elrepült vele."
 
A lány eddig bírta ki, mint régen, halk sírásba kezdett, össze volt zavarodva, keveredtek benne az érzések, főleg a félelem. Bársonyos arcán az apró könnycseppek versenyt futottak, mellkasa zihálva mozgott. Szemeit pedig szinte erőszakosan szorította össze.
-Miért én kell megszívjam? - tört fel torkából.-Miért én...? - térdei megremegtek, majd összecsuklottak és hangos koppanással érkeztek a Bíróság épületének padlójára.
 A jelen lévő angyalok meghökkenve és visszafojtott lélegzettel figyeltek, senki sem ment a lány segítségére. Két perccel később viszont Gabriel sietett hozzá, és lehajolt a padlón összegubózódott testhez és ölébe zárta.
-A vádlott megértette - nézett bele a bíráló angyal élénkzöld szemeibe, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott karjaiban a szőke szépséggel.
 Neon védtelennek és főként sebezhetőnek érezte magát, amiért a Bíróság előtt tőrt össze és sírta el magát. Szégyenében Gabriel ingébe temette arcát, abban bizakodva, hogy így talán a szégyenérzete is eltűnik, de nem, megmaradt. Fáradtan és fájdalmasan sóhajtott bele az "őrangyala" mellkasát takaró anyagba.
-Fájni fog? - mormolta szinte érthetetlenül, de Gabriel megértette és fanyarul elmosolyodott.
-Nem tudom - rázta meg fejét. Göndör haja szemébe borult amit viccesen fújtatva távolított el onnan.
 A lány egy pillanatra megfeledkezett a másnap tartandó fájdalmas eseményről és felnevetett, de azon nyomban el is komorodott.
-Félek... - ajkai megremegtek, szemeit ismét csípni kezdték a visszatartott könnyek.
-Két éven belül visszanő - biztatta s megállt egy helyben, szárnyai viszont fenntartották magukat.
-Két év? Pff... - fújtatott idegesen. -És ha hamarabb meg fogom téríteni az a lényt?Szárnyak nélkül maradok? - nyelve gyorsan pörgött, hadart, és mivel Gabriel régóta ismerte ezért hamar megértette.
-Kincsem... - simogatta meg arcát, gyakran becézte, szinte úgy bánt vele mintha saját gyermeke lenne. -Isten... - mutatott felfele, a lány pedig felnézett és egy bájos mosoly mellett integetni kezdett, Gabriel halkan felnevetett. -Majd Ő eldönti a sorsodat, az Úr minden gyermekét szereti! - ajkaival egy csókot nyomott a már kevésbé ideges Neon homlokára s lehelyezte a háza küszöbére.
-Akkor holnap... - a földet pásztázta, nem tudott az öregebb férfira nézni.
 Gabriel megütközve nézett rá, ajkait beszédre nyitotta de elakadt. Nem tudta, hogy mit is mondhatna, ezért ismét odahajolt a lányhoz és egy jó éjt csókot nyomott arcára.